emberismeret

Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja.

Gyilkosságra csak a vér és az idegrendszer hajtja az embert, az ősi küzdelmek emléke, az élet akarása, az erő öröme.

Gyorsabban halad az ember, többet tud... De a vadállat csak vadállat marad, és hiába találnak ki még tökéletesebb gépeket, mögöttük csak megmarad a vadállat.

Minden igazi pesszimistában egy beteg, impotens ember rejtőzik.

Minél nagyobb a család, annál bővebben arat a hálátlanság.

Ó, csupa szív emberek! Készséges szomszédok! Zörgess csak be hozzájuk egy kis parázsért, egy csipet sóért, egy korsó vízért, biztos lehetsz benne, hogy becsapják az ajtót az orrod előtt. De a nyelvük álnok, mint a viperáé. Ha felebarátjuk segítségre szorul, ők nem elegyednek más dolgába, de ha veszett eb módjára bele kell marni valakibe, akkor bezzeg napestig rajta rágódnak.

Az ember, mint mindnyájan tudjuk, azt szokta csodálni, ami tőle távol esik, s amire nézve a szárnyaló hírt nem lehet a közvetlen tapasztalat próbája alá vetni.

Gyakran a legmélyebb vágyakból születik a leghalálosabb gyűlölet.

Aki nem elégedett azzal, amije van, nem lenne elégedett azzal sem, amire vágyakozik.

A barátoknak nem tudni segíteni: a szegénység jele; nem akarni: a gonoszságé.

Ravasz állat az emberi nem, születve már, Az is marad míg él.

Jobb, ha a hollók, mint ha a hízelgők áldozatául esik az ember: amazok holtan falnak fel, emezek elevenen.

Vissza ne tarts olyat itt, akinek nincs kedve maradni, éppígy el ne zavard azt, ki maradni akar, és ne riassz fel olyat se, (...) kit a gyöngéd szender a karjai közt tart, ha leitta magát; azt, aki ébren vár, sose küldd, hogy menjen aludni, minden kényszer elég ronda, csak elkeserít.

Sokat fecsegnek felőled, hízelgőt és méltatlant; ne zavarjon se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul.

Egy nekem tízezer, ha a legkülönb.

Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra.

Ugyanaz van benne az emberben élve és halva, és ébren és alva, és fiatalon és öregen. Mert ezek átcsapva azok, s azok ismét átcsapva ezek.

Mi gőggel tölti az embert, jóra sosem visz.

Az emberek természetüknél fogva nem szeretik az igazságot annyira, mint amennyire a hasznot hajhásszák.

Az oktondi emberek a nagyobb dolgok reményében azt is elszalasztják, ami a kezükben van.

Az emberek könnyebben elviselik a bajokat, ha látják, hogy azok okozói is pórul jártak.

A hála a nemes lélek jele.

Mindenki megmutatja, milyen ember, azzal, hogy milyen barátban leli kedvét.

A hitvány emberek, még ha alakjukat meg is változtatják, természetükön nem tudnak változtatni.

Ostobák azok, akik olyanokhoz fordulnak segítségért, akiknek már természete a gonoszkodás.

Akik náluk kiválóbbakat gúnyolnak, elfeledkeznek arról, hogy a rövidebbet húzhatják velük szemben.

Mindenkinek szüksége van arra, hogy értékeljék. És mindenkiben megvan az a képesség, hogy adjon a másiknak.

Hosszasan olyasmiről beszélni, ami untatja a hallgatót, nemcsak udvariatlan, de néha veszedelmes is.

Mindennek két oldala van. Ahogy csak az ember lehet igazán gonosz, úgy igazán önzetlen is csak az ember lehet.

Töprenghetünk, okoskodhatunk, nincs sok értelme. Úgysem aszerint cselekszik az ember, ahogy gondolkodik, nem fontolgatja a lépéseit, inkább a szívére hallgat.