emberismeret

A hang és a mozgás az embereknek talán a legjellemzőbb tulajdonsága. (...) Éppen ezért ezeket lehet a legkönnyebben utánozni.

A heves vérmérséklet önmaga biztonsági szelepe. Aki ugat, az nem harap.

Szerintem a világon semmi sincs, ami olyan érdekes... olyan kiszámíthatatlan volna, mint az emberi lény! (...) Mikor az ember már azt hiszi, hogy gyönyörűen felmérte őket... elkövetnek valami merőben váratlan dolgot.

Ahogy öregszem, (...) egyre inkább azt tapasztalom, hogy az embereket sokkal jobban érdekli a mások dolga, amihez valóban semmi közük, mint a sajátjuk, amihez még lenne.

A régészt mindig fel lehet ismerni. (...) Soha nem az eget nézi, nem is a hegyeket, és nem érdeklik a természet szépségei. Lehajtott fejjel jár, mindig keresgél.

Az emberi agy hozzá van szokva, hogy bizonyos mennyiségű feszültséget elviseljen. A krízisek, amikor például egy alapvetően tisztességes emberből bűnöző lesz, mindig valami kis semmiség miatt szoktak kirobbanni. Ezért van az, hogy a legtöbb bűntett érthetetlen. Mert az okuk tíz esetből kilencben az a bizonyos kis semmiség, az a kicsi többletteher: az utolsó csepp a pohárban.

- Megtanultam, hogy... hogy ne mutassam ki az érzéseimet. (...) - Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.

Tapasztalatom szerint (...) senki nem tud mindent egy másik emberről. Részben ez az, ami érdekessé és kellemessé teszi az életet.

Talán tényleg megőrülsz, ha megpróbálod Isten szerepét játszani. Azt mondják, hogy az alázat keresztény erény, most már látom, hogy miért. Az alázat az, mely épelméjűvé és emberi lénnyé varázsol.

Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi.

Az emberek olykor roppant meglepően viselkednek. Meg vagyunk győződve valamiről, aztán kiderül, hogy óriásit tévedtünk. Nem mindig - de gyakran.

- Fura, hogy kinek milyen a szobája. Sok mindent elárul a lakójáról. (...) - Az is elég fura (...), hogy kinek ki a házastársa, nem?

Ha az ember nagyon lassú, és csak bámul, azt hiszik róla, hogy nem fogja föl a dolgokat... és az ember olykor alattomban kineveti az egész világot!

Ha valakinek a szemébe mondjuk az igazat, olyasvalakinek, aki korábban hazudott, rendszerint elismeri az igazságot, gyakran merő meglepetésből. Ehhez a hatáshoz az is elég, ha ügyesen tud az ember találgatni.

Az őrült mindig előnyben van. Kétszer olyan agyafúrt, mint egy normális ember.

Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.

Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.

Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.

Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá.

Az elme és a kéz a legjobb szándék ellenére sem alkothat hajszálra azonos műveket, mert mi magunk sem vagyunk ugyanazok, mint akik az előző napon vagy akár az előző pillanatban voltunk.

Mort úgy vélte, hogy az emberek - még azok is, akik megpróbálnak őszinték lenni magukhoz - képtelenek elfogadni, ha véget ér valami. Még akkor is bíznak, vagy legalábbis megpróbálnak bízni, ha már a végső döntést is felírták a falra, méghozzá akkora betűkkel, hogy több száz méterről is elolvashatja bárki. Ha valami igazán fontos, könnyen csal az ember, könnyen összetéveszti a valóságot egy szappanoperával, és meggyőzi magát arról, hogy nem kell olyan sötéten látni a helyzetet, végül úgyis minden jóra fordul... talán éppen a következő reklám után. Mort arra gondolt, hogy az önámítás csodálatos képessége nélkül az emberiség valószínűleg még őrültebb volna, mint amilyen őrült jelenleg.

Akármit papolunk is a szabad akaratról, az ilyen képzetek alatt vas csontvázként az ösztöneink vannak. Vannak dolgok, amikre egyszerűen nem mondhatsz nemet, hacsak nem dugod a szádba a pisztoly csövét, vagy a fejed a gázsütőbe, vagy nem sétálsz le a sziklaperemről. Le kell tenned a garast - tudniillik nincs választásod.

Attól, akit még nem ismersz, olykor jobbat kapsz, mint attól, akit már igen.

Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.

Vannak emberek, akik egészen pompásan tudnak hazudni maguknak.

Mindketten tudták, hogy szabad ajtókat nyitogatni... csak nem szabad túl mélyre nézni mögöttük. Mert gonosz dolgok lapulnak ott, ugrásra készen.

Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb - és másokkal szemben is kíméletesebb - megőrizni a látszatot.

Aki titkot őriz, rendszerint keveset s rosszul alszik.

Nem tehet róla. A lelke egy költőé, de az érzelmi kultúrája olyan, mint a szeméttelepen kóborló kutyáé.

Manapság az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a megértésnek, miközben senki sem érzi biztonságban magát.