emberismeret

A emberi lélek öntudatlanul is védekezik minden eredetiség ellen.

Különös (...), hogy az asszonyok mennyire irtóznak attól, hogy megsemmisítsék a rájuk nézve legkompromittálóbb tárgyakat és bizonyítékokat.

- Olyan lelkiismeretlen, olyan becstelen voltam! (...) - Valamennyien azok vagyunk egyszer vagy másszor az életben.

Az árulók rendszerint a legmegbízhatóbb emberek közül kerülnek ki. Akikre soha senki nem gyanakodna.

- Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont... - Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít.

Hogyha az emberek összefognak, elképesztő, hogy mi mindent elérhetnek. És sok mindenre rá tudnak venni másokat is.

A közönséges kíváncsiság erősebb, mint a félénkség.

Egy dolgot biztosan el lehet mondani a nevelőnőkről: hozzá vannak szokva, hogy azt teszik, amit mondanak nekik. Nem az ő feladatuk, hogy a dolgokat megokolják.

Bele kell élned magad az embernek a helyzetébe, tudnod kell, hogyan érez, és mit miért tesz, és akkor... akkor talán azt is tudod majd, mit fog tenni.

Nem tudom, általában milyen érzései vannak egy férfinak, aki leánykérőbe indul. Úgy képzelem, a torka száraz, a gallérja túl szűknek tűnik, és sajnálatra méltóan ideges. Én egyáltalán nem így éreztem. Jó ötletnek tartottam, és amilyen hamar csak lehetett, meg akartam valósítani. Semmi különösebb okát nem láttam annak, hogy zavarba jöjjek.

Mindig is érdekesnek tartottam (...), hogy az emberek mit látnak, ha valami nagy izgalom vagy idegfeszültség lesz úrrá rajtuk. Mi az, amit látnak - és még érdekesebb, hogy mit nem látnak.

Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több.

A gyilkosok nagyon is hasonlítanak a hétköznapi emberekhez, és úgy is viselkednek. Kedvesek, csendesek, jó modorúak, és gyakran igen értelmesek.

Egy rémült, ideges ember könnyen a kétségbeesésbe hajszolható. Ha sarokba szorítják, patkány módjára viselkedik.

- Bár a részletek eltérhetnek, a lényeg ugyanaz. Bármily furcsának tűnjék is, a bűnöző mindig így árulja el magát. - Az ember minden eredetiséget nélkülöző állat.

Ha az emberben egyszer kialakult az a kényszerképzet, hogy csak ő tudja, ki élhet és ki nem, félúton van afelé, hogy a lehető legveszélyesebb gyilkos váljék belőle, arrogáns bűnöző, aki nem a haszonért, hanem az elvért gyilkol.

Szóval gondolkodik, mi? Nem is olyan rossz elfoglaltság. Manapság mindenki csak ide-oda szaladgál. Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar.

Vannak olyan helyzetek (...), amikor az ember nem sokat törődik a büszkeségével és a méltóságával. Más, erősebb érzelmek kerülnek előtérbe helyettük.

Amíg az ember fiatal és érzékeny, rengeteget tud szenvedni.

Még a legközelebbi barátok és családtagok is meglephetnek váratlan reakciókkal, érzelmekkel.

Az ember mindig azt hiszi, hogy az ifjúságának napjai a legjobbak.

Gyakran a legcsendesebb és legbéketűrőbb emberek képesek egészen hirtelen és váratlanul erőszakos cselekedetekre, éppen azért, mert ha az önuralmuk összeroppan, akkor az összeroppanás teljes!

Fakókék, meglehetősen ravasz tekintetű szem - ezt a szempárt a gyönge megfigyelők gyakran társítják a tisztességtelenséggel. Mégis: vannak hazugok, akik merész és bizalmat keltő tekintettel néznek az ember szemébe.

A súlyos szellemi feszültségben lévő ember éppenséggel nem akkor tesz olyat, amit korábban sose tett, amikor fel van dúlva. Reflexei a legkisebb ellenállás vonalán haladnak. Meglehet, hogy izgatott állapotban valaki pizsamában jön vacsorázni - de az a saját pizsamája lesz, és nem valaki másé.

Ha találkozom valakivel, aki túl sokra tartja magát, és szünet nélkül dicsekszik, mindig arra gondolok, hogy az egész valamiféle titkolt kisebbrendűségi érzés ellensúlyozása.

- Úgy véli, az emberi természet mindenütt egyforma? (...) - Minden országban. A múltban ugyanúgy, mint a jelenben, mindig két dolog irányította az embereket. A Kegyetlenség és a Könyörület. Hol az egyik, hol a másik. Néha mindkettő.

Néha az emberek a legarcátlanabb hazugságokat is képesek elhinni - ha valaki elég meggyőzően tudja előadni, s ha elég lelkiereje van ahhoz, hogy végig is csinálja.

A tudomány embere (...) nem az a hűvös, higgadt személyiség, mint a regényekben. Az első osztályú teniszező, az operaénekesnő és a nukleáris fizikus közt alig van különbség, mármint ami az érzelmi labilitásukat illeti.

Sokkal könnyebb kordában tartani egy temperamentumos operaénekest, mint egy tudóst. Ezek a fiatalemberek kiválóak, kiszámíthatatlanok, lázadók és végzetesen, veszélyesen hiszékenyek.

Vannak, akik a bűnnek és az erénynek egyforma odaadással hódolnak!