idő

Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyűr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek.

Nincs mitől félnie, az idő csak legenda, a halál csak álom, és minden rendben van.

Az idő is egy szoros, pont olyan, mint ami a szigetek meg a kontinens között húzódik, de az egyetlen komp, ami át tud kelni rajta, az emlékezet, és az olyan, mint egy kísértethajó - ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, egy idő után el is fog.

A logika nem némíthatja el a személyes csőd érzetét. Csak az idő segíthet valamit, de az idő sem végez tökéletes munkát soha.

Minden az időn múlik.

Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.

A jövő elől csak a múltba menekülhet az ember.

Túlélték az estét, noha Tad halott volt. A következő napot is átvészelték. Meg az azután következőt. Nem sokkal lett jobb a helyzet sem augusztus végén, sem szeptemberben, de mire elsárgultak a levelek, és hullani kezdtek, egy kicsivel jobb lett. Egy egészen kicsivel.

A mesékben épp az a legnagyszerűbb, hogy az idő, ha épp semmi különös nem történik, csak úgy szalad. A való életben sosem ilyen egyszerű az ügy, s valószínű, hogy jól van így.

Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.

Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását.

Tizennégy perce vettem egy digitális Seiko órát a venice-i feketepiacon. Lenyűgözőek azok a folyton változó kis fekete számok. (...) Az éjszaka közepén ránézek erre az én új karórámra, és tudatja velem, pillanatról pillanatra közeleg a halál.

A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.

Vannak alkalmak az ember életében, amikor nem valóságosak a percek, úgyhogy össze se tudja számolni őket.

Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz.

Az ember nem használhatja ki maximálisan az idejét, ha bedilizik az idegtől.

Az idő mindig lassúbbnak rémlik, amikor az ember szorong vagy fél.

Az idő, amilyen könyörtelen, olyan képlékeny is.

Az olyan kérdések, amikre nincs válasz, csak fogyasztják az időt.

Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul.

A gravitáció egy horgony, ami a sírba húz bennünket.

Furfangos tolvaj az idő.

Aki képes haszontalanul elherdálni egy órát, még nem jött rá, milyen értékes az élet.

Az idő értékes, de az igazság értékesebb, mint az idő.

Mi lenne, ha nem halnék meg?! Mi lenne, ha visszanyerném az életet?! Micsoda végtelenség?! És ez mind az enyém lenne! Akkor minden percet örökkévalósággá változtatnék, nem vesztegetnék el semmit, minden percet számon tartanék, és egyet sem fecsérelnék el hiába!

Az idő nem más, mint lét és nemlét kapcsolata.

Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.

Mai megítélésemből hiányzik a múlt pontos méltatása, mert én a múltat a szemhatár másik végéről látom. Annyi bizonyos, hogy amint az idő előrehalad, a múlt (...) egyre jobban elmosódik. Úgy jártam, mint azok, akik álmukban megsebezték magukat: látják és érzik sebeiket, de nem emlékeznek rá, hogy hol szerezték.

Minden ember alkotta dologban, még a rosszakban is, van valami harmónia: - az idő, ez az ember és Isten közötti közvetítő, letompítja az éleket, és lehetővé teszi az átmenetet a fájdalom és a mosoly közt.

Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.