emberismeret

Világunkban csak akkor jutunk gyengédséghez, ha fizetünk érte. Talán a másvilágon nem így van - ki tudná azt?

Csak akik eléggé erősek ahhoz, hogy önmaguk felől csendben tudjanak maradni, eléggé erősek ahhoz is, hogy biztosak legyenek magukban!

- Az emberi természet nem változik. - Ezt elismerem, uram, de a gondolkodás formáit megváltoztatja az idő. Az önérdek hajszolása olyan gondolkodási forma, amely kiveszendőben van. - (...) Az, hogy az ember a maga dolgával törődjék, nem gondolkodási forma (...), hanem ösztön!

Az emberi természet jelentőségét állandóan alábecsülik az üzleti életben, ezáltal az emberek rengeteg örömtől és haszontól fosztják meg magukat. Persze őszintének és nyíltnak kell lenni, ez azonban nem esik nehezére annak, aki amúgy is az. Minél emberibbek és nagyvonalúbbak vagyunk, annál jobbak a lehetőségek az üzleti életben.

Az emberek teljesen helytelen úton járnak, mikor kevesebbet ajánlanak valamiért, mint amennyit módjuk volna adni érte, inkább többet kéne ajánlaniuk, s aztán lefelé srófolni az ajánlatukat.

Olyanok az emberek hangulatai, mint napnyugtakor a felhők vagy a gyöngyház szinei - egymásba nőve, mint egy himzés szálai, - bizonytalanabbul az áprilisi napnál s mégis bizonyos ritmussal, mely sohasem marad ki s melyet senkisem láthat előre.

Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna, már rég kihaltunk volna. És mégis a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.

Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.

A nagy emberek soha nem a külsőt nézik, hanem a szívre figyelnek.

Már csak ilyen az orosz ember: valósággal töri magát, hogy a nála akár csak egy fokkal magasabb rangúval ismeretségbe kerüljön, és a felületes, éppen csak a köszöntésig terjedő ismeretséget egy gróffal, vagy herceggel többre értékelik, mint mással a legszorosabb barátságot.

Ha valaki kilenctized részben csupa jó tulajdonságokból áll, s csak egytized részben ostoba, az már elég ahhoz, hogy szamárnak nevezzék.

Az emberi szenvedély olyan megszámlálhatatlanul sokféle, mint a tenger fövenyének homokszemei, egyik sem hasonlít a másikhoz és az alantasak csakúgy, mint a magasztosak - eleinte engedelmeskednek az embernek, csak később válnak félelmetes zsarnokává.

Évszázados tapasztalatok bizonyítják, hogy a földműveléssel foglalkozó emberek erkölcsösebbek, tisztábbak, nemesebbek, fennköltebb lelkűek.

Úristen! Micsoda óriási különbség e kettő között: ismerni az embereket, és hasznát venni az emberismeretnek.

Az ember olyan csodálatos lény, hogy sohasem lehet felsorolni egy szuszra valamennyi értékes tulajdonságát, és minél alaposabban szemügyre veszed, annál több új, érdekes sajátosságot fedezel fel benne, vége-hossza sem lenne, ha mind le akarnád írni.

Nincs a világon mogorvább valami a mindenféle ügyosztályoknál, kancelláriáknál, irodáknál, egyszóval a különféle hivatali területeknél. Ma már minden magánember azt hiszi, hogy az ő személyében az egész társadalmat sértik meg.

A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják. Nem az, amelyet ideig-óráig tartó ingerültség, vagy a betegesen epés hajlam, jellem szül; nem is az a könnyű nevetés, amely az emberek üres szórakoztatására, mulattatására szolgál - hanem az a nevetés, amely az ember derűs természetéből fakad.

A hideg gúny mélyén akadhatnak forró szikrái az örök, hatalmas szeretetnek. És ki tudja, talán később mindenki elismeri, hogy ugyanannak a törvénynek folytán, amely szerint a büszke és erős ember a bajban hitványnak és gyengének bizonyul, a gyenge pedig óriássá nő a csapások alatt - ugyanennek a törvénynek folytán, az, aki gyakran mélyről, belülről fakadó könnyeket ont, talán éppen az nevet a legjobban az egész világon!

Részeg ember nem hazudik, ami a szívén, az a nyelvén.

Gyönyörű dolog a bűn. (...) Mindenki, aki a bűnt kergeti, tudja, hogy mit csinál.

Amilyen a beszéd, olyan a cselekedet.

Ne kérdezzétek annak nevét, aki éji szállást kér. Leginkább azt feszélyezi a neve, aki menedékre szorul.

Semmit sem fürkésznek az emberek egymás dolgaiban oly mohó érdeklődéssel, mint azt, amihez semmi közük.

Az emberi arcot a tudat és az élet formálja, s titokzatos redőkből áll.

A nép kegye apály és dagály módjára változik örökkön örökké.

Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény.

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.

Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségű kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte.

A szigor csak eldurvítja a lelkeket.