élet

Az élet egy nagy-nagy csalódás.

Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket, A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában, S ez a legszörnyűbb dolog a világon.

Sohase mondja, hogy maga már kimerítette az Életet. Ha egy férfi ezt mondja, akkor mindjárt tudják, hogy az Élet merítette ki őt.

Az élet művészi szempontból leginkább attól kudarc, amitől megkapja a maga mocskos kis biztonságát: hogy soha nem élhetjük át kétszer ugyanazt az érzést.

Éveket élhetsz anélkül, hogy igazán élnél, aztán egyszer csak az egész élet belesűrűsödik egyetlen órába.

Én az életet sokkal fontosabbnak tartom, semhogy komolyan beszélhetnék róla.

Amikor még nem ismertem az életet, írtam. Most, hogy föltárult előttem az élet értelme, nem kell már írnom. Az életet nem lehet megírni, csak megélni.

Igazán az él, aki minden hangulatának enged.

Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik.

Vannak olyan finom mérgek, melyeknek ha megismerjük tulajdonságukat, belebetegszünk. Vannak olyan különös betegségek, melyeken át kell mennünk, hogy megismerjük természetüket. És mégis milyen nagy jutalmat kapunk cserébe. Milyen csodálatossá válik előttünk az egész világ! (...) Sohase fizethetünk eleget egy élményért.

A hétköznapi emberek addig várakoznak, míg az élet felnyitja nekik titkaikat, de a keveseknek, kiválasztottaknak megnyilatkozik az élet rejtelme, mielőtt a függönyt félrehúzzák.

Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni.

A lehető legtöbb élet hozza majd el a lehető legtöbb boldogságot. Az ember csak azért jön a világra, hogy teremtsen, hogy tovább adja és terjessze az életet. Ennek örül az emberi test is, a jó munkás, aki elvégzi feladatát.

Veszélyesen beteg az a nép, amely már nem hisz az életben.

Az anya szenvedélyesen szenved az élet örök virágzásáért.

Amikor a halál lekaszálja az élet valamelyik katonáját, mindig támad egy másik, aki elfoglalja az üresen maradt harci állást.

Az élet éppen úgy származik az ujjakból, mint az agyból, ha egyszer élőlényeket teremt valaki.

A nap az egyetlen igazság, az mindenkiért lángol az égen, szegénynek és gazdagnak ugyanazzal a mozdulattal adja pompáját, fényét, melegét, minden életnek forrását.

A legyőzhetetlen álmosság mélyéről, mely lassan erőt vett rajta, újra feltámadt benne az élet szeretete, a boldogság vágya, az utolsó ábránd, hogy még ő is boldog lehet.

Csak az az ember, aki megtapasztalta a fényt és a sötétséget, a háborút és a békét, a bukást és a felemelkedést, egyedül az a személy tapasztalta meg igazán az életet.

Át nem gondolt életet nem érdemes élni.

Az ember azért eszik, hogy éljen, és nem azért él, hogy egyék.

Az ostoba azért él, hogy egyék és igyék, az okos azért eszik és iszik, hogy éljen.

Sose várd a jövőtől, miként a bolond várja a folyóparton, hogy a víz lefolyjon egyszer. Mert a folyó, akárcsak az élet, örök, miközben pillanatról pillanatra más és más.

Az élet rövid, (...) az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, a döntés nehéz.

Akinek jelleme jól rendezett, azoknak élete is rendben van.

Az élet olyan, mint az olimpiai játékok. Egyesek kalmár-sátraikba telepednek, s csak azzal törődnek, hogy a nagy jövés-menésben mit lehet keresni. Mások minden erejükkel a dicsőségért küzdenek. Végül a túlnyomó többség, a nézők, csak egyszerű szemlélői az eseményeknek.

Egyetlen biztos dolog van, a halál; a földi vagyon, alighogy megszerezted, máris semmivé válik.

Minden ember ragaszkodik az élethez, még ha nagyon szerencsétlen is.

Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.