emberismeret

Nehéz egy ember szívét látni, mert a sajátunkat sem látjuk. De ha igen, minden megváltozik. Valakinek az igazi arcát akkor is látom, ha mögöttem áll. Érzem. Tudom, hogy Ő az.

Az emberi eszmélés mindig új és új világokat fedez fel, de sokáig nem időzhet benne, mert vonzza a nem ismert célja. Egyetlen, világokon átívelő gondolatunk van, ami nem változik. Az, hogy nem vagyunk egyedül.

A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.

Ha párod van, akkor szereted igazán, ha megismered, mi van benne olyan, amit senki másban nem találhatsz meg soha.

Minden agitáció ártalmas. Átadni másnak valamit csakis szeretettel lehet, és akkor nem kell meggyőzni, mert maga nyúl érte.

Ha el akarsz hinni valamit, és a józan eszed rácáfol, biztos lehetsz benne, hogy a hited lesz erősebb.

Csakis az egyén ítélhető meg, aki nem szájával, hanem egész lényével, gondolataival, érzéseivel, álmaival, sugárzásával, tekintetével és tetteivel vall.

Minden igazi megismerésnél van egy olyan futó érzésed, hogy én ezt az embert már ismertem valahonnan.

Kétféle ember van. Az egyik mindig készül valahová, a másik haza akar térni. Jó párkapcsolatot teremteni csak az utóbbival lehet.

Az elhamarkodott ítéletet hamar megbánja az ember.

Igazságtalanságot ki tűr, új éri azt.

Mindenki természet szerint ahhoz vonzódik, aki hasonló hozzá.

Többet megtudhatsz másokról egy óra játékkal, mint egy év beszélgetés alatt.

Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások felett ítélkezzen. (...) Véleményed persze lehet, de abban a pillanatban, amint valakit elítéltél, valójában magadat ítélted el. Ha bántasz valakit, magadat bántod, senki mást. A bántalom nyila előbb-utóbb visszapattan rád, így rendelték az istenek... Gondolj csak a szeretetre... Kinek szeretsz, amikor szeretsz? Másnak, vagy magadnak?

Mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.

A bölcs emberek azért beszélnek, mert van mondanivalójuk; a bolondok azért, mert mondaniuk kell valamit.

Ha az ember nem önmagát keresi, akkor könnyebb lesz megtalálnia saját helyét a világban. Ugyanis az Egyetlen létezőt kell keresni. És ha az ember afelé törekszik, akkor előbb-utóbb a saját helyében is megnyugszik az ember, hogy az én utam a keresés.

Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.

Vannak olyan emberek, akik furcsa módon úgy veszik fel a puskát, hogy a csöve hátrafelé van. Hát akkor szerintem az a helyes, hogy azért akárki ne lövöldözhessen.

Tévedni emberi dolog, de kínos.

A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.

Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.

Ha az emberek gyűlölni akarják egymást, akkor képesek arra, hogy a legnemesebb szándékot is a rontás szellemében tudják felhasználni.

Az embereknek a nagy lakásokban, kényelemben, a nagy szavak és szép elméletek között fogalmuk sincs, hogy milyen gyötrelmek, milyen szörnyűségek léteznek.

Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.

Mit számít a kéz ereje annak, aki nem meri felemelni?

Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.

Nincs ahhoz fogható rettegés, mint amikor egy emberben megrendül az érzékeibe vetett hite...

Én nem szeretem az erejükben dölyföseket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér.

Nem csoda, hogy annyi baj van a világon, mert az emberek gonoszságánál csak az ostobaságuk nagyobb.