élet

Isten szakértője a törékeny dolgoknak, és borús jövőképét a legfinomabb üvegdíszekkel álcázza.

Az életünk olyan, mint (...) a kártyavárak (...). Néha van oka, hogy összeomlanak, néha viszont egyáltalán nincs.

Az élet szar, aztán pedig meghalsz.

Az élet túl szép ahhoz, hogy harc nélkül adjuk meg magunkat.

Az élet egy rézpénz pörgésén múlik. Néha felénk gurul, de többnyire kacéran villogva pörög tova.

Az élet nagyon szomorú tud lenni, és általában az is. Az emberek úgy tesznek, mintha ez nem így lenne, és hazudnak a gyerekeiknek (...), azért, hogy ne ijesszék el őket és ne ábránduljanak ki, pedig igen, az élet szomorú tud lenni.

Az élet egyetlen ötcentes pörgésén múlik, és a fémdarab nagyon gyorsan pörög.

Az élet olyan, mint egy kerék, az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér a kiindulópontra.

Körben forog minden: ami tovagördül, visszatér. Ez lehet szerencse, és lehet fátum, de mindenképpen így van.

Nem a legerősebb faj lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a leggyorsabban képes változni.

Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében - akármi legyen is az -, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam.

Ilyen igazságosan bánik a világ az emberrel! (...) Semmit sem ítél meg olyan keményen, mint a szegénységet: a szavával pedig semmit sem ítél el olyan szigorúan, mint hogy ha gazdagságra törekszik valaki!

Senki sem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.

Állj meg itt, aki ezeket a sorokat olvasod, és egy percig gondolj napjaid hosszú láncára! Akár vasból van, akár aranyból, akár tüskéből, akár virágból, meg nem köt tégedet, ha egyszer, egy emlékezetes napon legelső szeme el nem készül.

Bármily hosszú a bűnbánat útja, nem teheti jóvá a haszontalanul elfecsérelt életet.

Az élet rövid ahhoz, hogy kicsinyesek legyünk.

Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.

Épp a szenvedés az élet. Szenvedés nélkül ugyan mi élvezet volna benne; egyetlen végtelen hálaadás lenne, ami istenes dolog ugyan, de egy kicsit unalmas.

Mi lenne, ha nem halnék meg?! Mi lenne, ha visszanyerném az életet?! Micsoda végtelenség?! És ez mind az enyém lenne! Akkor minden percet örökkévalósággá változtatnék, nem vesztegetnék el semmit, minden percet számon tartanék, és egyet sem fecsérelnék el hiába!

A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni.

- Ne vesse meg az életet, Rogyion Romanovics, sok van még maga előtt. (...) - Mi az a sok még előttem? - Élet! Nem próféta ön, mit tudhatja! "Keressetek és találtok!" Talán éppen ezt várja öntől az Isten!

A halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb, mint meghalni most mindjárt. Csak élni... élni... élni... Akárhogyan is, de élni!

Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.

Az emberi lét egész törvénye csakis abban rejlik, hogy az ember mindig tudjon meghajolni a mérhetetlen nagy előtt. Ha az embereket megfosztják a mérhetetlenül nagytól, akkor nem élhetnek tovább, hanem meghalnak kétségbeesésükben. Az embernek éppen annyira szüksége van a mérhetetlenre és a végtelenre, mint arra a kis bolygóra, amelyen lakik.

De hiszen általános szükséglet, hogy élni, enni, inni kell, és az a teljes, tudományos meggyőződés, hogy ezt a szükségletet nem lehet kielégíteni általános társulás és az érdekek összeegyeztetése nélkül, azt hiszem, eléggé erős gondolat ahhoz, hogy az emberiség jövendő századainak támaszpontjául és "az élet forrásául" szolgáljon.

Az élet még bánatban is szép, jó a világon élni, akárhogy él is az ember.

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt.

Minden olyan lépésünk, amelyet az életben teszünk, ahhoz az úthoz hasonlít, amelyet a csúszó-mászó féreg tesz meg a homokban: barázdát hagy maga után.

Porból vétettem, és porrá leszek. Az élet csupa megaláztatás, csupa fájdalom (...), szeretnénk magunkat hozzákötni a boldogság szekeréhez, de minden fonal sorra szakad, főleg az aranyfonal.

Az örök próbálkozás pedig a legszebb és legnagyobb isteni kegy, amely egy gondolkodónak, egy orvosnak vagy bármely halandó embernek megadatik. Az az ember, aki egész életében próbálkozik, értelmes életet él.