élet

De egy vidám ifjú talán majd ezt mondja rólam egykoron: Bocsássuk meg komor valóját, Tán ez mozgatta valaha? Hisz csupa fény volt, csupa jóság, A szabadság diadala!

Anyánk nem a kínra Szült minket juss szerint. Boldognak élni - csak erre Jöttünk esküdni mind.

Az ember kivételével minden állat tudja, hogy a legfontosabb dolgunk az életben élvezni azt.

Élni olyan, mint szeretni: az ész mindenestől ellene van, s az egészséges ösztön mindenestől mellette.

Az élet olyan, mint amikor valaki a közönségnek hegedül, és közben kell megtanulnia játszani.

Nem egy lehetséges paraszti és egy sikeres kereskedelmi életforma között választunk. Ami között választunk, az a paraszti életforma, amely esetleg megvalósulhat, és a kereskedelmi, amely már megbukott. Nem egy viruló üzletből szándékozunk elcsábítani az embereket valamiféle idilli nyaralásra vagy egy paraszti típusú utópiába. Mi az újrakezdésre próbálunk javaslatot tenni, miután egy eleve csődre ítélt kísérlet csődbe fulladt.

Ahogy meghagyunk egy darabka erdőt a vadembereknek, hogy ott vadásszanak és halásszanak, úgy egy magasabb rendű civilizáció esetleg meghagyhat egy darabka ipartelepet azok számára, akik még mindig az intellektuális kiskorúság stádiumában vannak, és tényleg arra kíváncsiak, hogyan forognak körbe-körbe a kerekek.

És így van ez mindig, de mindig, és nincs nyugtom saját magamtól, érzem, hogy emésztem a tulajdon életemet, hogy a legszebb virágok porát gyűjtöm ahhoz a mézhez, amelyet odadobok valakinek a vakvilágba, és közben letépem a virágokat is, és letaposom a tövüket. Hát nem őrült vagyok én?

Az élet nem ismétlődik meg, vigyázni kell rá.

Az igazi öröm a megismerés, az örök élet pedig számtalan és kimeríthetetlen forrása a megismerésnek.

Minél magasabb valakinek elmebeli és erkölcsi színvonala, minél szabadabb, annál több örömet nyújt neki az élet.

Minden ember titkok leple alatt - mint az éjszaka leple alatt - éli valódi, igen érdekes életét. Minden egyéni lét titkon alapszik, a kultúrembernek részben talán ezért olyan fontos, hogy az egyéni titkot tiszteletben tartsák.

Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.

Az élet megingathatatlan, állandó törvénye az aljasság. Az ember az aljasságáért kapta büntetésként az életet.

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél.

Az embernek hivőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.

Ó, miért nem halhatatlan az ember? Mire valók az agy tekervényei és központjai, mire való a látás, a beszéd, az öntudat, a lángész, ha mindez arra van ítélve, hogy a föld alá kerüljön, s végül a föld kérgével együtt kihűljön, és azután millió meg millió éven át értelem és cél nélkül keringjen a földgolyóval együtt a nap körül? Ahhoz, hogy kihűljön és céltalanul keringjen, egyáltalában nem kellett volna a nemlétből előhívni az embert magas, szinte isteni szellemével, és azután újra, mintegy megcsúfolásul, sárröggé változtatni őt.

Az élet bosszantó kelepce. Amikor a gondolkodó ember eléri a férfikort, és érett öntudatra ébred, önkéntelenül kelepcében érzi magát, amelyből nincs szabadulás. Utóvégre is, bizonyos véletlenek és esetlegességek akarata ellenére hívták életre a semmiből... Miért? Minek? Ha meg akarja tudni létének értelmét és célját, bárgyúságokkal elégítik ki; kopogtat az ajtón, de nem nyitják ki előtte; végül eljön a halál - ugyancsak akarata ellenére.

Az élet nem a biztonságról szól: kockázat nélkül nem lehet játszmát nyerni.

- A boldogság apró dolgokból áll, mint ahogy a nyaklánc kis gyöngyökből áll össze. - A te életed is ilyen volt, nagymama? - Többnyire. De most, hogy öreg vagyok, s leginkább magányosan ücsörgök, a látásom homályos, nehezen járok - most már tudom, hogy van benső élet, és van élet nélkülünk is. De túl öreg vagyok ahhoz, hogy megtanuljak ennek szellemében élni.

Az élet sokkal értékesebb és érdekesebb, ha fennáll a valószínűsége, hogy elveszítjük. Míg fiatalok, erősek és egészségesek vagyunk, és előttünk az élet, nem is értékeljük igazán.

Nem harcolt... visszavonult a maga árnyékvilágába. Ő nem szenvedett vereséget, mert nem is vette fel a harcot.

Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.

Mindannyiunkban dolgozik az életösztön. Az ember nem azért él, mert tudatosan úgy dönt, hogy élni akar.

Az élet tragédiája éppen az, hogy az emberek nem változnak.

Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.

Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.

Maga még fiatal, leányom. Még nem tudja, mennyi élni akarás szorult az öreg emberekbe. Aki megérte a hetven esztendőt, nem adja fel egyhamar. Az még évtizedekig akar élni.

Néha áthidalhatatlan szakadék választja el a múltat a jövőtől. Ha valaki megjárta a halál árnyékának völgyét, s újra kilép a ragyogó napfényre... akkor, mon cher, annak számára új élet kezdődik. A múlttal nem tud már mit kezdeni.

Az ember sose mehet vissza. (...) Az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?