szabadság

Örülök, hogy nem kell azon igyekeznünk, hogy megöljük a csillagokat.

Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.

Minden nagy népmozgalom - bármi is az oka vagy a célja - végeredményben mindig a szabadság szellemének ás medret.

Nincs annál rettenetesebb börtön, mintha a végtelenség nyílik meg előttünk.

A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.

És valami tiszta csend üdve lebeg odalent. Nyiss utat e szűk csapáson, nyiss a szívig, kalapácsom!

Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.

Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel.

A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.

Szabadság és kötöttség lényegileg ugyanaz. Hogy-hogy lényegileg? Nem úgy, ahogy a rabszolga már nem veszítheti el a szabadságát, vagyis bizonyos szempontból szabadabb, mint a szabad.

Az ember, a látszat ellenére, nem alkot magának célokat. Beleszületik egy korba, amely kész célok elé állítja, szolgálhatja őket, vagy fellázadhat ellenük, de a szolgálat vagy a lázadás tárgya kívülről adott. Hogy megismerhesse a célok keresésének teljes szabadságát, egyedül kellene lennie, ez pedig nem sikerülhet, mert ha nem emberek között nevelkedik, nem válhat emberré.

Ránk vár az a feladat, hogy hittel vállaljuk a ránk maradt munkát, hogy dicső halottainkból még nagyobb odaadást merítsünk az ügy iránt, amelyért ők mindent feláldoztak, hogy mi, az itt jelenlévők híve higgyük, hogy ez a nemzet Isten segedelmével újjáteremti a szabadságot.

Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt.

A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.

Amilyen keveset számítunk, amíg a lágerben vagyunk, hirtelen olyan értékessé válunk, ha megszökünk. Amíg ott vagyunk, még egy darab kenyeret is sajnálnak tőlünk, de ahhoz, hogy ismét elfogjanak, semmi sem drága. Erre akár századokat is mozgósítanak.

A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.

Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.

Ahhoz, hogy az ember szabad legyen, először is embernek kell lennie.

Egyedül a szellem szabadsága teszi lehetővé a gondolat fejlődését.

Szabadságodban a szomszédodba ütközöl, ő pedig tebeléd.

Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány.

A bennszülött nem lusta, hanem szabad ember. Ezért sohasem más, mint alkalmi munkás.

A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.

A folyónak van medre, vannak partjai, de hát csupa part-e a folyó? Nem éppen ezek a korlátok késztetik-e a vizét arra, hogy előre mozogjon?

Az ember annál gazdagabb, minél többről tud lemondani.

A közvélemény gyenge zsarnok a magunk véleményéhez hasonlítva.

Hogy az ember élete java részét pénzkereséssel töltse, csak azért, hogy hátralevő s kevésbé értékes részében kétes szabadságot élvezhessen: erről eszembe jut az angol, aki Indiába ment, hogy vagyont szerezzen, aztán visszamehessen Angliába, és költő gyanánt élhessen. Miért nem azzal kezdte, hogy beköltözött egy padlásszobába?

Megkérdezték egy bölcstől: - A sok híres fa közül, amelyet a Magasságos Isten sudárnak s terebélyesnek teremtett, egyetlenegyet sem neveznek azadnak, vagyis szabadnak, csupán a ciprust, mely gyümölcsöt nem terem. Milyen titok van ebben elrejtve? - És a bölcs ekképpen válaszolt: - Mindegyik fának megvan a maga termése és a maga kijelölt évszaka, amelyben zöldell és virágzik, más évszakban ellenben hervad és kiszárad. A ciprus azonban nincsen alávetve e váltakozásnak, mert minden évszakban egyforma üde zöld; s ilyen természetű az azad, a vallásban szabad ember is.

A szabadságvesztésben nem nagy különbség, hogy egy tanyára vagyunk-é bezárva, vagy a megyei börtönbe.

Ha világéletemben a padlás zugában kellene laknom, mint a póknak, a világ éppolyan tágas volna számomra, amíg a gondolataim velem volnának.