szabadság

Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.

Az rabszolga igazán, aki szabadnak hiszi magát, holott nem az.

Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk.

Aki azonban alázatos lélekkel felismeri, hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét, és aztán, hogy még a szerencsétlen ember is milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt, és valamennyinek egyformán az a vágya, hogy bárcsak egy perccel is tovább láthassa még ezt a napvilágot - igen, az ilyen ember elnémul, és szintén megalkotja saját magából a világát, és boldog is, mert ember. És aztán bármilyen korlátok közt él, mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését, és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja.

Aki nagyot akar, annak össze kell szednie magát. A korlátozottságban mutatkozik csak meg a mester. És a törvény csak szabadságot adhat nekünk.

Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.

Csak egy csekélyke korlát, s átváltozik a paradicsom börtönné és pokollá!

A szabadság fáját hazafiak és zsarnokok vérével kell öntözni.

Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság.

Ha egy civilizált nemzet egyszerre akar tudatlan és szabad lenni, olyasmire számít, ami sohasem létezett és nem is lesz soha.

Egy olyan társadalom, amely egy kevés rendért cserében kész odaadni egy kevés szabadságot, egyiket sem érdemli meg.

Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.

Minden embernek hatalmában van, hogy ne csináljon semmit.

Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.

Az istenek és a királyok fájdalmas titka: az, hogy az emberek szabadok.

Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.

Az ember szabadnak születik és mégis mindenütt bilincsekben él.

Aki lemond szabadságáról, az ember voltáról, emberi jogairól, mi több: kötelességéről mond le.

Testvérek népe, egy nemzet leszünk, baj és veszély nem választ el soha. Szabadok leszünk mindig, mint apáink, Inkább halált, mint szolgaságban élni!

Az ember a saját akaratának a foglya.

Időnként eltűnődöm, miért van az, hogy az ember csak a boldog nyugalmi állapot feláldozása árán hódolhat kedvenc időtöltésének és szenvedélyeinek, holott ama otium Horatius szerint is minden teremtett lélek legfőbb óhaja szerte a világon; s a zavartalan pihenés óráit, amelyektől a kötelesség vagy szükség hívó szavára oly nehezen válunk meg, vajon miért vágyunk izgalmakkal felcserélni, éppen amikor kedvünkre nyújthatnánk idejét.

A pénz szabadságot, elfogadható külsőt jelent.

Számos politikus magától értetődő javaslatként hangoztatja: a nép csak akkor legyen szabad, ha már élni tud szabadságával. E magvas megállapítás méltó az anekdotabeli bolondhoz, aki tudvalevőleg elhatározta: csak akkor megy vízbe, ha már megtanult úszni.

A szabadság végső, érett gyümölcse a bölcsesség, mérsékletesség és könyörület. Közvetlen következménye viszont gyakran borzalmas bűn, tobzódó tévelygés, kétkedés a legnyilvánvalóbb, vakhit a leghomályosabb dolgokban. Ellenfelei éppen e válságos időszakban szeretik közszemlére állítani a szabadságot... ha az efféle nyomorult álokoskodás diadalt aratna, soha és sehol szerte a világon nem épülne jó ház, nem alakulna jó kormányzat.

A bűnöket, melyeket az új keletű szabadság fakaszt, egyetlen szer tüntetheti el csupán - s e varázsszer a szabadság.

Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba.

Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba.

Mi a szabadság? Csak az szabad, ami jellegtelen. Ami jellemző, az sohasem szabad, hanem megkötött és determinált, magán viseli eredete bélyegét.

A szabadság mindig hajlamos rá, hogy dialektikusan az ellenkezőjébe csapjon át.

Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.