szabadság

Meg kell tanulnunk a tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, és ha a szükség így kívánja, tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is.

A szabadság hajlandóság arra, hogy másokért felelősséget vállaljunk.

A szabad ember harcos. - Mi szerint mérettetik az egyén és a népek szabadsága? A leküzdendő ellenállás és a fáradozás szerint, aminek az az ára, hogy felül maradjunk.

A zsarnokság nagy dolgokat alkot törvénytelenül, a szabadság pedig még csak meg sem erőlteti magát, hogy törvényesen legalább egészen kicsinyeket alkosson.

Szerettem fogságomat, mert önkéntes volt.

Az ember a legszűkebb körben ugyanúgy kielégítheti hajlamait, mint a legtágabb területen.

Az aranybilincsek a legsúlyosabbak.

Éppen ez apró események a rabok igaz vigasztalói, melyek az élet áradatába merültek figyelmét elkerülik.

A szerelem elengedhetetlen feltétele a teljes szabadság.

Az önként vállalt bebörtönöztetés sokkal nehezebben elviselhető, mint a kényszerű rabság. Az a tudat, hogy jogában és módjában áll bármely percben szabaddá lennie, megmérgezi a börtönben töltött idejének minden pillanatát.

A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.

Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.

Ó, szabadság, ó, szabadság! Még a távoli célzás, eljövetelének halvány reménye is szárnyat ad a léleknek, nem igaz?

Ha nem lennék fiatal és meglehetősen csinos, és nem tudnám jól érezni magam, ha - hogy is mondjam? - rácsok mögött lennék, és az embereket figyelném, hogyan élvezik az életet, sötét, gonosz érzés uralkodna el bennem, és fájdalmat okozni és kínozni akarnék... talán még pusztítani is.

- Mikor az ember már majdnem eléri a szabadságot, hogy juthat eszébe a visszafordulás? - De ha nem lehet visszafordulni, vagy megválasztani, hogy visszaforduljak-e, akkor az nem szabadság!

Én nem a szabadságot kerestem. Civilizált ember vagyok. A civilizált ember pedig tudja, hogy ilyesmi nem létezik. Csak a fiatalabb, éretlenebb generációk tűzik zászlajukra a szót: "Szabadság".

Vannak madarak, akik rabságban képtelenek énekelni (...). Így talán vannak olyan tudósok is, akik bizonyos körülmények közt nem tudnak kreatívan gondolkodni.

Egyszerűen nem értem, hogy miért kapaszkodnak az emberek úgy egymásba. Az élet akkor szórakoztató, ha nem veszed komolyan!

Akármit papolunk is a szabad akaratról, az ilyen képzetek alatt vas csontvázként az ösztöneink vannak. Vannak dolgok, amikre egyszerűen nem mondhatsz nemet, hacsak nem dugod a szádba a pisztoly csövét, vagy a fejed a gázsütőbe, vagy nem sétálsz le a sziklaperemről. Le kell tenned a garast - tudniillik nincs választásod.

Amikor az ember még csak hatéves, sokkal kevesebb az életében a korlát.

A pénz érmékbe vert szabadság.

Adj csak szabadságot a gyenge embernek, ő maga gúzsba köti és visszaviszi. Ostoba szív a szabadsággal se megy semmire!

Cselekedeteinket arra a mindig jelen lévő tudatosságra kell alapoznunk, hogy az emberek gondolkodásukban, érzelmeikben és cselekedeteikben nem szabadok, de csak annyira kötöttek indítékaik által, mint a csillagok mozgásukban.

Olyan determinista vagyok, aki kénytelen úgy tenni, mintha létezne szabad akarat, mert ha civilizált társadalomban akarok élni, akkor felelősségteljesen kell viselkednem. (...) Nincs ellenőrzésem a folyamatok felett, elsősorban rejtélyes mirigyek azok, ahol a Természet előállítja az élet lényegét. Henry Ford feltehetően belső hangnak hívná ezt, Szókratész daimónnak, de mindketten ugyanazt üzenik nekünk a maguk nyelvén: az emberi akarat nem szabad.

Mindent, ami valóban nagyszerű és inspiráló, olyan egyén teremtett, aki szabadon tudott dolgozni.

Az igaz ember nem jobbágya időnek, helynek, hanem maga a dolgok középpontja.

Legjobb vagyon a függetlenség.

Többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az egekben.

Szabadságot szenvedés nélkül nem lehet kivívni.

Nem szabadság az, ha az ember nem takarítja el a saját piszkát. Egyetlen állatnak sincs több szabadsága, mint a macskának, s az is eltakarítja a szemetet. A macska a legjobb anarchista.