élet

English2 Magyar997 Română2
Hogy megismerjük az életet, ami ránk vár, fel kell áldoznunk az életet, amit terveztünk.
Nem érdekel, miből élsz. Az érdekel, mire vágyik a szíved és hogy mersz-e álmodni arról, hogy teljesítsd szíved vágyát. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy bolondnak tartsanak szerelmedért, az álmodért, ezért a nagy kalandért, amit életnek hívunk.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?
Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.
A dolgainkban mindig jön egy hullám, S a dagály pillanata hoz szerencsét: Ha elmulasztjuk, egész életünk Megfeneklik a zátonyok között. Most felduzzadt tengeren lebegünk, Ki kell használni az áramlatot, Vagy vállalkozásunk kudarcba fullad.
A gondolat az élet rabja csak, Az élet pedig az idő bohóca, S az idő, amely a világ tanúja, Megáll majd.
Oly szövetből Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk Álomba van kerítve.
Az élet egy félkegyelmű meséje.
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy Szegény ripacs, aki egy óra hosszat Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü Meséje, zengő tombolás, de semmi Értelme nincs.
Ám sírjon a nyíl verte vad: Ép gímnek tréfaság: Mert ki vigyáz, ki meg szunyad: Így foly le a világ.
Lám, kívülünk is van még szerencsétlen: Több bús látványt mutat e puszta, nagy Színház még, mint a színt, melyben mi játszunk.
Matematikai univerzumban élünk. Körbevesznek minket egyenletek és összegzések. Az életed: a jelenlegi állapotod és maga az élet is közvetlen összegzése az egyenletnek, amit létrehoztál.
Mily bolondok vagyunk! "Semmittevéssel múlt el az élete" - mondjuk. Vagy: "Semmit sem csináltam ma." Semmit? Hiszen éltél! Ez nem csupán alapvető, de legdicsőbb foglalkozásod is.
Az életednek nyugalmat hódítottál? Ez több, mint birodalmakat és városokat hódítani. Az ember legragyogóbb remekműve a helyes élet.
Az életem tele volt a legszörnyűbb csapásokkal, amelyek java soha nem következett be.
Mindenen a változékonyság törvénye az úr. Az értelem hiába keres állandóságot, mindig csak csalódik, mert nincs állandó, nincs maradandó: minden csak keletkezik, de semmi sem létezik, s minden már haldok­lik, még mielőtt megszületett volna...
Végeredményben semmi állandó nin­csen, sem bennünk, sem a dolgokban; s mi és ítéleteink és minden halandó dolog fo­lyik és hullámzik szakadatlanul; így azután semmi bizonyosat nem tudunk, nem tudha­tunk, lévén hogy ítélő és megítélt állandó változásban és forgandóságban van.
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.
Az élet kihívás - fogadd el!
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.
Az elnyomásra, a fosztogatásra és az elhagyatottságra van egy válaszunk: az élet. Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a századok végtelen sora óta tartó örök háborúk sem tudták csökkenteni az életnek a halállal szemben keményen kivívott előnyét.
Minden embernek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos.
Az én nemzedékem fiataljai, akiket bekebelezett az élet, testestül-lelkestül elfelejtették a jövőbe vetett illúzióikat, míg a valóság rá nem ébresztette őket, hogy nem olyan a jövő, mint ahogyan álmaikban élt, és ekkor felfedezték a nosztalgiát.
A tapasztalat brutális tanár, de tanultok. Istenemre, tanultok.