barátság

A bölcs nem úgy elégedett, hogy barát nélkül akarjon meglenni, hanem úgy, hogy meglehessen nélküle.

Ha önmagunkat tartjuk szem előtt, s azért kötünk barátságot, rosszul számolunk. Ahogy kezdtük, úgy is végezzük: barátot szereztünk, hogy segítséget hozzon a bilincsek ellen, s ő, mihelyt megcsörren a lánc, elillan. Ezeket a barátságokat nevezi a nép futónak. Ha érdekből választottunk valakit, addig fog tetszeni, ameddig érdekünk fűződik hozzá. Ezért nyüzsög barátok tömkelege a szerencsések körül; a bukottakat magány övezi, s onnan menekülnek a próbatétel idején.

Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!

Aki barát, szeret: de aki szeret, nem mindig barát.

Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. Mondhatod, hogy az utóbbi esztelen barátság.

Sorsod amíg kedvez, szám nélküli lesz a barátod, ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul.

A jó barát lelkem fele.

Óvakodj attól, ki távol lévő barátját ócsárolja.

Az igaz barát olyan, mintha második énünk volna.

A barátság első törvénye ez: barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk.

Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.

A barátság egyenlők között jön létre, ha nem, egyenlővé teszi a barátokat.

A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.

Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.

A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.

Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak, a hidegtől űzve viszont eltávoznak, ugyanúgy velünk vannak a hamis barátok életünk derűs szakában, de mihelyt észreveszik szerencsénk telét, valamennyien elrepülnek.

Ha mindent meg kellene tennünk, amire csak kérnek barátaink, nem barátság lenne velük való viszonyunk, hanem összeesküvés.

Épp oly vétség a kötelesség ellen, ha nem tesszük meg barátunk kedvéért, ami méltán megtehető, s ha olyat teszünk meg érte, amit tilt az igazság.

Minden életmódban és életrendben szükségünk van az emberek támogatására, s különösen arra, hogy legyenek jó embereink, kikkel bizalmasan társalkodhassunk. De ezt nehéz elérni, ha csak derék embereknek nem tanúsítjuk magunkat.

Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.

Egy nagy barátra lelni, hinni benne, ez a legfőbb jó, mi embert vár itt lenn, lelked, javad, bajod övé is lenne; nélküle ha élsz, az se keserítsen; álnok dicsőség szert tenni ilyenre, rettentő volna félni: elveszítem.

Az igazi boldogság nem a barátok mennyiségétől függ, hanem a milyenségüktől.

A legkiválóbb is tartson nyitva egy ajtót a barátságnak, a segítség fog belépni rajta.

Nincs még egy olyan vadon, mint az élet barátok nélkül. A barátság megsokszorozza az áldásokat, és csökkenti a sorscsapásokat. Kivételes gyógymód a balszerencsére, és nyugtatja a lelket.

Társalkodj avval, akitől tanulhatsz.

Szerezzünk meg mindennap valakit, ha nem belső barátnak, legalább jóakarónak, mert ezek közül néhány utóbb megmarad bizalmasunknak, ha túlestünk a tüzetesebb rostáláson.

Az ember annyit ér, amennyit a többiek akarják, hogy érjen; hogy pedig akarják, a szíven keresztül kell meghódítani szájukat.

Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad.

A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet.

Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet.